A közösségi média tele van sikersztorikkal: fiatal vállalkozók, digitális nomádok, gyors karrierváltók, tizenéves CEO-k, akik látszólag pillanatok alatt értek el mindent.
Miközben inspirálónak tűnnek, könnyen kiválthatják belőlünk az érzést: „Én miért nem tartok még ott?” vagy „Biztosan lemaradok valamiről, ha most nem lépek!”. Ez az érzés a FOMO – azaz a fear of missing out – klasszikus esete, ami ma már nemcsak a társasági életben, hanem a karrierben is jelen van.
Pedig a karrierépítés nem verseny, és még csak nem is lineáris folyamat.
Mindenkinek más a tempója, az élethelyzete, az elérhető lehetőségei és az aktuális prioritásai. Fontos lenne, hogy ne másokhoz, hanem saját magunkhoz mérjük a fejlődésünket – és közben ne veszítsük el az örömöt, a kíváncsiságot és a spontaneitást.
Ebben a cikkben segítünk felismerni az összehasonlítási csapdákat, kialakítani a saját céljaidat – és elengedni a merev, előre megírt forgatókönyveket.
A közösségi médiában megosztott sikerek gyakran csak a jéghegy csúcsát mutatják. Látjuk az új pozíciókat, díjakat, szerepléseket, de a háttérben meghúzódó kudarcokat, kétségeket, újrakezdéseket már nem.
Könnyen kialakul az a benyomás, hogy mások tudatosabban, gyorsabban és egyenesebben haladnak előre, miközben mi toporgunk.
Ez a fajta összehasonlítás nagyon káros és félrevezető. Nemcsak torz képet ad, hanem elbizonytalanít, felesleges nyomást gyakorol, és eltereli a figyelmünket a saját céljainkról.
Ehelyett érdemes időt szánni arra, hogy átgondoljuk: nekünk mit jelent a siker.
Mi az, ami tényleg fontos, ami összhangban van az értékrendünkkel és életstílusunkkal?
Lehet, hogy nem a gyors előmenetel, hanem a tanulás, a rugalmasság vagy épp az egyensúly a cél – és ez is teljesen rendben van.
Sokan úgy gondolják, hogy a sikeres karrierhez részletes, előre kidolgozott terv kell.
És valóban: az irány meghatározása, a célok kitűzése és a tudatosság fontos. De ha túl mereven ragaszkodunk az elképzelt forgatókönyvhöz, könnyen bezárkózunk– és nem vesszük észre azokat a lehetőségeket, amik épp az útközben bukkannak fel.
A karrierutak többsége nem előre kiszámítható. Sokszor egy véletlen találkozás, egy új, szokatlan érdeklődési terület vagy egy nehézség indítja el bennünk az igazi változást.
Ezek az úgynevezett „krisztallizációs élmények” – amikor hirtelen összeáll valami, amit addig nem láttunk tisztán. Ezért érdemes tudatosan helyet hagyni a váratlan fordulatoknak is, és nem félni az út közbeni újratervezéstől és irányváltoztatástól.
Ne feledd:
A tervezésben segítségedre lehet az Europass is! Ismerd meg szolgáltatásainkat.
Mindenkinél más ütemben történik az érés, a fejlődés és a karrierépítés. Van, aki már huszonévesen pontosan tudja, mit akar, másoknak ehhez több időre, tapasztalatra és belső munkára van szükségük. Egyik út sem jobb vagy rosszabb – csak más.
A lényeg az, hogy megtaláljuk, mikor és hogyan tudunk a legjobban működni.
Ehhez érdemes figyelni saját magunkat: mikor vagyunk energikusak? Mikor élvezzük igazán a munkát? Mikor érezzük, hogy haladunk?
A lassabb időszakokat sem kell szégyellni. Sokszor ezek alatt érlelődik valami, ami később nagy lépést hoz.
A látszólagos „állásidő” is lehet értékes – ha reflektálunk, tanulunk belőle, és közben építkezünk belül.A legjobb eszköz ehhez a naplózás vagy a saját mérföldkövek követése. Ha nemcsak az előléptetéseket, hanem a tanulságokat, kis áttöréseket és új készségeket is dokumentáljuk, sokkal reálisabb képet kapunk arról, merre tartunk – és miért.
Ne feledd:
A karrier nem sprint, hanem egyéni utazás – és még csak nem is feltétlenül lineáris.
A nem lineáris karrierutak, ahol a váltások, újrakezdések, irányváltások is helyet kapnak, egyre elismertebbek. Már nem csak egy irányba lehet haladni, nem csak egy szakma létezik egész életre. Ehelyett a sikeres karrier ma inkább mozaikos: különböző tapasztalatok, szerepek, kihívások és váltások sorozata.Ez a fajta karrierépítés nem csak egyre gyakoribb, de szükségszerű is: a technológiai változások, a hosszabb munkával töltött évek és a megváltozott értékrendek mind azt kívánják meg, hogy rugalmasan tudjunk reagálni az új helyzetekre.
Aki nyitott a tanulásra, képes újragondolni önmagát, és nem ragaszkodik görcsösen az elképzeléseihez, az sokkal könnyebben megtalálja a helyét – és új lehetőségeket is észrevesz.
A véletlen, a spontán döntések, a kísérletezések nemcsak gazdagítják a karriert, de olyan oldalainkat is aktiválják, amik a tervezés során talán el sem jutottak volna hozzánk.
Ne feledd:
Szerző:
Kereszti Zsófia
Olvasd el „Út a tudatos karrierhez: Önismerettől az önvezetésig” cikksorozatunk többi részét is!