Hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a készségfejlesztést?
A folyamatos készségfejlesztés világa jelentős átalakuláson megy keresztül. Az egymásra ható globális folyamatok — klímaváltozás, demográfiai átrendeződés, a munkaerőpiac átalakulása és mindenekelőtt a mesterséges intelligencia (MI) térnyerése — új kihívásokat és új lehetőségeket teremtenek.
A Cedefop előretekintő kutatása ezeket a dinamikákat vizsgálja, és arra a következtetésre jut, hogy az MI lesz 2040-re a készségfejlesztést leginkább alakító – és egyben legnehezebben előre jelezhető – tényező.
A kutatás az EU-tagállamok szakpolitikai döntéshozóival, szociális partnerekkel, civil szervezetekkel, valamint oktatási, képzési és pályaorientációs szolgáltatókkal folytatott széleskörű egyeztetésre épült. A tanulmány ezek alapján négy, MI által befolyásolt forgatókönyvet vázol fel. Ezek nem jóslatok, hanem olyan gondolkodási irányok, melyek segítenek feltárni a lehetőségeket, kockázatokat és sürgős prioritásokat a folyamatos készségfejlesztés jövőjének alakításához.
A négy forgatókönyv igen széles spektrumot fed le:
„A” forgatókönyv: A lehetőségek jövője - Ebben a jövőképben az MI valóban az embereket szolgálja, segít a munkában, új készségeket mozgat meg és minőségi állásokat teremt, emellett hozzájárul ahhoz, hogy mindenki megtalálja a számára értelmes, motiváló karrierutat.
„B” forgatókönyv: Magunkra hagyva a hullámok között - A második lehetőség már egy sötétebb, megosztott társadalom képét festi. Aki tud, önállóan próbál lépést tartani a gyors változásokkal, mások viszont könnyen lemaradnak. A készségfejlesztés az egyén felelősségévé válik, ami tovább mélyíti a társadalmi csoportok közötti szakadékot.
„C” forgatókönyv: Lassan, óvatosan - Ebben a forgatókönyvben az MI csak fokozatosan jelenik meg. Nem okoz nagy sokkot, viszont az országok és a vállalatok nem használják ki igazán a technológia előnyeit sem gazdasági, sem társadalmi szempontból.
„D” forgatókönyv: Elszabadult MI - A legsötétebb jövőkép, amelyben tömegesen szűnnek meg a munkahelyek. Az MI-t elsősorban kontrollra és gyors profitszerzésre használják, ami aláássa a munkavállalói jogokat és növeli a társadalmi feszültségeket.
Újra és újra visszatérő figyelmeztetések
A négy forgatókönyv közös tanulsága, hogy a folyamatos készségfejlesztésnek (CSD) innovatív, inkluzív és adaptív megközelítésekre van szüksége. A tanulmány több olyan, minden jövőképen átívelő kockázati tényezőt („cross-cutting red flags”) azonosít, amelyekre a szakpolitikai döntéshozóknak sürgősen reagálniuk kell ahhoz, hogy a technológiai fejlődés mindenki számára méltányos, fenntartható és igazságos eredményekhez vezessen.
A legfontosabb kihívások:
1. Az MI kettős természete: A mesterséges intelligencia rengeteg lehetőséget ad az emberek kezébe, de ha ellenőrizetlenül terjed, könnyen a hatalom és a vagyon egyoldalú koncentrálódásához vezethet, ami gyengíti a demokráciát és a társadalmi összetartást.
2. A munka világának átalakulása: Az MI sok helyen megkönnyíti a munkát és új, értékes feladatköröket hoz létre, máshol viszont felgyorsíthatja egyes munkakörök megszűnését vagy leértékelődését.
3. A tanulás és pályaorientáció átalakulása: A digitális technológia személyre szabott tanulási formákat biztosít, de fontos, hogy ezeket felelősen, átláthatóan és az emberek érdekeit szem előtt tartva alkalmazzuk.
4. A növekvő egyéni felelősség terhe: Egyre inkább elvárás az emberektől, hogy saját maguk kövessék a változásokat és fejlesszék a készségeiket. Ez néhányaknak valódi lehetőség, másokat viszont könnyen hátrányos helyzetbe hozhat.
5. A foglalkoztatási formák változása: Az új munkavégzési formák (digitális nomád, home office, hibrid munkavégzés) nagyobb rugalmasságot kínálnak, de növelhetik a kiszolgáltatottságot is, gyengítheti a munkavállalói jogokat és a szociális kapcsolatokat.
6. Növekvő egyenlőtlenségek: Nem mindenki tud egyformán jól alkalmazkodni a technológiai változásokhoz. Ha ezt nem kezeljük, tovább nőhetnek a különbségek emberek, térségek és társadalmi csoportok között is.
Paradigmaváltás
A jövő előnyeinek széleskörű érvényesüléséhez a kutatás szerint már nem elegendőek a hagyományos, intézményi alapú szakképzési modellek (CVET), a tanulást sokkal inkább egész életen át tartó, és az élet minden területét érintő folyamatként kell kezelni.
A szakpolitikáknak stratégiai módon kell kombinálniuk:
- az intézményes tanulást,
- az önirányított tanulást,
- a munkahelyi tanulást.
A jövő kulcsa a partnerség, a döntéshozók, munkáltatók, oktatási szereplők és civil szervezetek közös irányítása nélkül nem lehet a technológiai változásokat az emberek javára fordítani.
A jövő munkaereje ma épül
A négy forgatókönyv közös üzenete egyértelmű: a ma döntésein múlik, hogy Európa képes lesz-e 2040-ben boldogulni az MI vezérelte világban. Ha a készségfejlesztést sikerül rugalmassá, inkluzívvá és technológia tudatossá tenni, Európa olyan munkaerőt építhet, amely nem csak alkalmazkodik a változásokhoz, hanem formálja is azokat.
Cikk forrása: Cedefop