Ahány ország, annyi hivatástudat és munkamorál

Ha nemzetközi mobilitásban veszünk részt, esetleg ösztöndíjat nyertünk egy egzotikus országba, vagy csak egyre több Európán kívüli kolléga dolgozik a munkahelyünkön, akkor érdemes tisztában lennünk az egyes kultúrák munkamoráljával és karrierfelfogásával. Ráadásul, ha ismerjük a háttérben húzódó kulturálisan kötött mechanizmusokat, sokkal könnyebb elfogadni a másik hozzáállását.

Az Euroguidance oldalán megjelent cikkben Dr. habil. Borbély-Pecze Tibor Bors gyűjtötte össze a kollektivista tanácsadási elméleteket és gyakorlatokat világszerte.

Európa

Európán belül jellemző, hogy a pályaorientáció már a középiskolában elkezdődik, ám mégis egyfajta individualista – sokszor magányos – tevékenységként realizálódik. Az egyénnek önmagának kell megtalálnia karrierútját, ebben leggyakrabban interperszonális segítséget kap. A tanácsadó beszélgetés, szóbeli kommunikáció által igyekszik terelni a tanácskérőt a számára leginkább megfelelő, de kulturálisan is befolyásolt pálya felé. 

A pályaorientáció a világ országaiban mindig kulturálisan kötött, a munkához való hozzáállás hol egyenesen hivatás, hol csupán a megélhetés eszköze.A következőkben néhány országot tekintünk át, ahol a történelmi múlt, politikai intézkedések és társadalmi összetétel mind máshogy alakították a karrierutakhoz való hozzáállást.  

Latin-Amerika

Latin-Amerikában a gyarmatosító európai kultúra erős, de az utóbbi években a gyarmatosítás előtti identitások keresése is fontossá vált, ez a kettősség a pályatanácsadási elméletekben is megmutatkozik. A latin országokban a pályatanácsadás inkább nagycsoportosan történik, nem egyénre szabottan. A legtöbben a családjuktól és barátaiktól kérnek tanácsot. Ez valószínűleg abból is következik, hogy a munkaerőpiacok informálisan működnek, formális munkakeresés nem jellemző a már aktív munkavállalók körében. Aki hivatalosan kér segítséget, az éppen a formális munkaerőpiacra igyekezne belépni. A fiatalok pályaorientációja viszont egyre nagyobb fókuszt kap, sok program indult a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatására, képzésére.

A hagyományos, európai értelemben vett pályatanácsadás Brazíliában inkább a narratív tanácsadási elmélet gyakorlati megvalósulása. Ennek értelmében a tanácskérő igyekszik a posztgyarmati traumákat feldolgozni, újrakeretezni a történelmi narratívákat és eközben megalkotni saját karrierútját .

Ázsia

Ázsiában ezzel szemben szinte ősi kultúrája van a pályatanácsadásnak. A világ legnépesebb kontinensén mást jelent a személyes tér, pálya- és karrierépítés. Az APCDA Ázsia-Óceánia Pályafejlesztési Szövetség összeköti a karrierfejlesztési szakembereket, akik egymástól is tanulhatnak.

Japán világhíres magas munkamoráljáról, melynek alapja az ikigai (’a létezés oka’). Az ikigai-érzés erős, ha az egyén szereti, amit csinál, tudja miben jó, megtalálja mi az, amiért pénzt lehet fizetni, és amire a világnak szüksége van. Ezek gyakran azonban nincsenek egyensúlyban, a feltétlen elköteleződés a munka mellett gyakran fizikai és mentális kimerüléshez vezet, ám biztos, hogy a legfelelősségteljesebb munkatársakkal találkozunk egy japán személyében. A tanárok az iskolában segítenek a karrierút megtalálásában, s gyakran utókövetik diákjaik életét, hogy megakadályozzák a lemorzsolódást. 

Kínában a munkamorál szintén erős, a kollektivista kultúra és a család magas tekintélye miatt viszont a pályatanácsadáshoz negatívabb a hozzáállás. A kínai kultúrában fontos az arculat megvédése, így a megszégyenítés, kritika megfogalmazása maximum közvetett úton lehetséges. A karrierút építésében fontos a kapcsolati háló (guanxi) kiépítése. Ha időt és erőfeszítést fektetünk az erős guanxi kiépítésébe, az jobb üzleti lehetőségekhez és a helyi üzleti környezet mélyebb megértéséhez vezethet. A munkakultúra azonban erős nyomást helyez az emberekre, kimondatlan elvárás, hogy a hét hat napján 9-21:00-ig dolgozzanak a munkavállalók. A work-life balance kialakítása ezért nagy kihívása a jövő pályatanácsadóinak. 

India a világ legfiatalabb korösszetételű országa. Itt a fiatal munkaerő munkahelyhez juttatása a legfőbb kihívás. A Jiva (dzsíva ’élet’) pályaorientációs rendszer ennek megkönnyítésére jött létre. A társadalmi tagoltság miatt az alacsonyabb színvonalon élők esetében nem beszélnek az indiaiak karrierről, inkább megélhetésként említik. Míg a karrier erősebben kötődik a városi élethez, valamint a közép-, és felsőbb társadalmi osztályokhoz, és úgy ábrázolják, mint ami jobb lehetőségeket és magasabb jövedelmet kínál. A dzsíva értelmében a karrier szerves kapcsolatban áll az egyén életével. A karrier alatt munkák összességét értik, melyek megelégedést váltanak ki belőlünk, így a karrier élethosszig tartó folyamat. Az indiai kultúra ciklikus megközelítése a dzsíva esetében is igaz, a karrierutat nem lineáris folyamatként írja le. A pályadöntések meghozatalakor az objektivitás és a szenvedélytelenség jelentik a legfőbb erényeket, a pályatanácsadók nem arra bíztatják a fiatalokat, hogy ragadják meg a lehetőségeket, inkább mérlegeljenek okosan. A kritikus attitűd segíti őket a későbbi jó döntések meghozatalában. 

A sokszínű pályaorientációs modellek segítenek megérteni globalizálódó környezetünket, valamint kijelölik és árnyalják a jövő karrierépítését Európában belül is.  

A cikk forrása: Euroguidance

A teljes cikk elolvasható az Euroguidance oldalán.