Milyen interjúra számíthatsz?

Többféle interjútípust különböztetünk meg, melyek a kiválasztás bizonyos szakaszaiban bukkannak fel. A leggyakoribb – amit a köznyelvben állásinterjúként aposztrofálunk – a strukturálatlan interjú. A kérdező fejében csak egy váz van, de a kérdések a válaszok függvényében érkeznek. Itt a pályázó jobban irányíthatja a beszélgetést, könnyebben megnyílik és ki tudja fejteni erősségeit, tapasztalatát. Ennél sokkal kötöttebb – és ritkábban fordul elő – a strukturált interjú. Itt kötött a kérdéssor, minden jelölt ugyanazokat a kérdéseket, ugyanabban a sorrendben kapja. Ezzel a munkáltató célja a könnyebb összehasonlítás, a reakciók, a válaszok minőségében összevetése. Telefonos előszűréseknél is bevetik például a költözési szándék, a bérigény tisztázására.

Történhet az interjú idegen nyelven, ami lehet maga az állásinterjú – ha például elvárt a magas szintű nyelvtudás és a másik oldalon egy magyarul nem beszélő menedzser ül – vagy interjú közben válthat az interjúztató idegen nyelvre.

Szintén különbséget teszünk HR-es és szakmai interjú között. Előbbi a képességekre, hozzáállásra, motivációra, a csapatba illeszthetőségre fókuszál, utóbbi szakmai beszélgetés. Gyakori megoldás, hogy a HR-es és a szakmai terület képviselője egyszerre van jelen és e két rész egy hosszabb beszélgetésen bukkan fel.

Multinacionális cégek bizonyos pozíciónál – például vezetői utánpótlásprogramok - a kiválasztás utolsó szakaszában vetik be az assessment centert (AC). Ez egy egész napos egyéni és csoportos feladatokból álló erőpróba. Több jelölt dolgozik együtt és egyben versenyez egymással. A munkáltató célja a személyes képességek és a csoportban való viselkedés tesztelése. Ki képes keresztülvinni az akaratát, ki, mennyire tudja a közös cél felé mozgatni a csapatot, kiből lehet a jövő vezetője, projektmenedzsere? Rendkívül költséges eszköz az AC, így csak a nagy cégek alkalmazzák. Álláskeresőként erre nem igazán lehet készülni, legfeljebb úgy, hogy előtte jól kialszod magadat. Még egy jó tanács: figyelj magadra és ne azt nézd, hogy a másik miben jobb.

Önállóan ritkán találkozunk vele, de része a kiválasztásnak a szituációs interjú. Itt a jelöltnek egy munkahelyi helyzetet kell megoldania: például üggyfélszolgálatosoknak panaszt kezelni, értékesítőknek valamit eladni. Ez a feladat a problémamegoldó képességre, a reakcióidőre, a kreativitásra, a személyes fellépésre enged következtetni. Ennek egy előrehaladottabb változata (főleg junior informatikai pozícióknál), hogy az esélyes jelöltet behívják egy próbanapra, amikor is bekapcsolódik egy projektbe. Így a munkaszerződés aláírása előtt kiderül, hogy működik-e a kémia, hogyan viszonyul újoncként, milyennek ítélik a munkatársak.

Álláskeresői tanácsadó anyagokban felbukkan a stresszinterjú műfaj is, amit valójában ritkán vetnek be a cégek. Itt a jelölt stressztűrését mérik a végletekig provokatív kérdésekkel. A másik fél reakciójára, a helyzet kezelésére kíváncsiak, ami vezetőknél vagy ügyfélszolgálati munkatársaknál szempont. A stresszinterjú azonban csak pszichológus jelenlétében alkalmazható, ám még akkor is rossz szájíz maradhat a jelöltben, aki a cégnek még a rossz hírét is viheti. Éppen ezért a stressztűrést a cégek inkább tesztekkel vagy szimulált munkahelyi feladatokkal mérik.